A franciák evés-ivásban nem

ismernek tréfát. A hagyományos

francia étrend: reggelire tejeská

vé,

croissant vagy vajaskenyér.

A legfontosabb

étkezés az ebéd: elôétel, hús

zöldségkörettel, saláta (vigyázat,

a fôétel után fogyasztják!) sajt

és desszert, mindez borral

megöntözve. A vacsora egyszerûbb:

leves (csak este, sohasem délben),

fôétel, sajt, desszert. Ma már egy

kicsit változtak az étkezési szokások:

mivel a nôk többnyire nem szeretnek

(vagy nem érnek rá) minden nap

ilyen sokat pepecselni a konyhában,

a családok napközben nincsenek együtt,

a fô étkezés a vacsora lett. A divat is beleszólt

az étkezésbe: a franciák egyre jobban

aggódnak a vonalaikért, így a tradicionális

konyha is törekszik az egyszerûbb, könnyebb

megoldásokra. Ám enni nagyon szeretnek a

franciák. Minden alkalom megfelel egy kis

kajálásra: családi ünnepség, baráti összejövetel,

üzleti vacsora. Természetesen nem maradhat el

az aperitif étkezés elôtt, a digestif, azaz az

emésztést serkentô levezetô ital a végén, és,

persze a jóféle borok a fogások mellé.

Egy ilyen nagy országnak természetesen

a konyhája is nagyon sokszínû. Mást esznek

Savoie-ban, mint a Cote d’Azurön vagy

Bretagne-ban.

Tegyünk egy gasztronómiai utazást!
- Ile-de France: az ország szíve, ez veszi körül

a fôvárost. Itt készítik a világhírû brie sajtot.
- Bretagne a palacsintájáról híres, meg az

almaborról, amit itt cidre-nek neveznek.

Itt készítik a camembert sajtot és a pont

l’éveque-et

(ez is sajt), és bármily hihetetlen,

a nemzeti ételük a pacal.
- A Francia Középhegységben készül az

auvergne-i kék sajt. A környék jellegzetes

eledele a fokhagymás, sajtos krumplipüré,

az auvergne-i tál.
- Az ország dél-nyugati része, az aquitániai

medence és a Pireneusok vidéke valóságos

paradicsoma az ínyenceknek: ez a híres libamáj

és a szarvasgomba hazája, és itt készítik a

cassoulet-t. Ezt csak azok kóstolják meg, akik

nem félnek a hízástól, ugyanis ez olyan

tartalmas étel, hogy felveheti a versenyt a

hagyományos magyar konyhával. Van benne

ugyanis szalonna, sertéshús, libazsír, kolbász,

fehérbab és sok zöldség. A tengerparton az

osztriga hódít; ezt csak élve szabad enni.

Úgy gyôzôdnek meg róla, hogy az osztriga

garantáltan friss-e, hogy pár csepp citromot

csöpögtetnek rá. Ha összerándul, már le is

szabad nyelni. Itt készül a híres kék sajt, a

rokfort.
- A mediterrán vidéken, a Cote d’Azur-ön az

olíva és a fokhagyma az úr. Minden ételbe kerül

belôlük. A tengerparton feltétlenül meg kell

kóstolni a bouillabaisse-t, azaz a halászlét.

És senki ne csodálkozzon rajta, hogy egész

fehéres színe van, és majonézt meg piritóst

kínálnak mellé. A szépnevû ratatouille nagyon

emlékeztet a mi lecsónkra, csak nincs benne

szalonna, ellenben sok-sok zukkinivel és

padlizsánnal készítik.
- A lyoni régió híres a gasztronómiájáról:

például az itt készített felvágottakról, meg

az Alpokban divatos fondue-rôl. Ezt a sajtételt

eredetileg a pásztorok készítették, akik kora

tavasztól késô ôszig kinn éltek az állatokkal

a hegyekben. Amikor fogytán volt az ennivalójuk,

akkor a megmaradt száraz sajtvégeket

összevágták, kikentek egy serpenyôt

fokhagymával, forraltak egy kis bort meg

pálinkát, majd belekeverték a sajtokat.

Az illatos olvasztott sajtba belemártogatták

maradék száraz kenyerüket, és pompásan

megvacsoráztak.
- Bourgogne-ról mindenkinek a burgundi,

a híres bor jut eszébe. Meg persze a mustár,

amit Dijonban készítenek. A vörösboros

kakasért és a burgundiai módra készített

csigáért messze földrôl idezarándokolnak

az ínyencek. A helyi sajt specialitás pedig

a gruyere, a kemény, reszelni való sajt.
- Az ország észak-keleti vidéke, Elzász,

Lotaringia és Champagne szintén aranybánya

a haspókoknak. Elzászban nemzeti eledel a

töltöttkáposztára emlékeztetô choucroute,

szép nagy cupákok meg kolbász is van benne.

Lotharingia egy káprázatos tortával a quiche

lorraine-nel ajándékozta meg a világot.

Ez egy sós, linzeralapú, szalonnával, túróval

és tejfölel sütött elôétel. Champagne-ban,

bárki kitalálhatja, elsôsorban inni érdemes:

pezsgôt.
- Az északi országrészen, Flandriában már kissé

belgásabb ízlés dívik: itt elsôsorban sört isznak,

kagylót és olajban sült húsokat, zöldségeket

esznek.

Egy étkezés bor nélkül, olyan mint egy csók

bajusz nélkül – tartja a mondás. Bár zárójelben

megjegyzem, hogy a bajusz ma már nem tartozik

hozzá feltétlenül a francia férfi imázsához.

Lássuk tehát a borokat! Bourgogne ismerôsen

hangzik a borkedvelôknek. Ám nem csak vörös,

hanem fehér bor is terem ezen a vidéken.

A chablis fehérbor, a beaujolais (vörösbor)

a Rhone vidékén készül, csakúgy, mint a szintén

vörös Cote du Rhone. Bordeaux-ban vörös bor,

azaz bordói terem, hogy milyen sûrû, és testes,

azt el tudjuk képzelni, hiszen a bor színére

utal a mi bordó szavunk is. Elzász a könnyû,

fehér borok hazája, bár az itteni fajták neve

kicsit németesen hangzik: Riesling, Sylvaner.
A pezsgôrôl, azaz a champagne-ról már szóltam,

de úgy illik, hogy említsük meg a franciák néhány

italtalálmányát, pl. a konyakot, melyet

Cognac-ban készítenek: ez egy fahordóban

érlelt borpárlat, és a calvadost,

mely almaborból készült rövidital.
Az asztal mûvészetében, ahogy a franciák

mondják, nagyon fontos szerepet játszik a bor.

Az igazi értôk nagy gonddal választják ki minden

fogáshoz a megfelelôt, és arra is nagyon ügyelnek,

hogy az ideális hômérsékleten szervírozzák.